Ma éjjel álmomban kellemesen flörtöltem egy nagyon kedves-aranyos rendőrnővel, ki pont úgy nézett, ahogy Téged szeretnélek.

Nem volt jó érzés felkelni.

Én nem ezt akarom.

Téged akarlak, Veled álmodni s melletted ébredni.

VELED

VÉGE!

Kész a projekt tanulmány. Nagyjából.

Hónapok óta nyomaszt a dolog, és ahogyan közeledett a leadási határidő, annál időszerűbbé vált hozzákezdeni.

De nem volt egyszerű. Olyannyira belefészkelte magát az elmémbe a nyomasztó félelem, hogy szimplán  blokkolta az agyamat, nem tudtam gondolkodni sem.

Ez pedig még jobban elkezdett aggasztani.

Aztán amikor meg valahogy mégis sikerült értelmes gondolatokat kisajtolni a kobakomból, annyira szétmarta az agyamat, hogy konkrétan fizikai fájdalmat keltett bennem.

Nem volt egyszerű.

Most elküldtem a tanárnak jóváhagyásra.

Holnap reggel már csak valami kínzó ürességet fogok érezni.

Csókolom

Ez az első lépés.

Egy ideje újra foglalkoztat a téma, indítani kellene egy blogot borderline, illetve bármely hasonló személyiségzavarban szenvedő sorstársaim számára, ahol megoszthatjuk egymással érzéseinket, gondolatainkat, félelmeinket és vágyainkat. És tapasztalatainkat, hogyan kell túlélni nap mint nap.

Arctalanul, névtelenül és tét nélkül.

Ez az első lépés.

Terveim szerint rendszeresen jelentkezem bejegyzésekkel az aktuális lelkiállapotom és gondolataim függvényében, komolyabb és kevésbé komoly, szarkasztikus vagy romantikus hangvételű, vagy éppen bármilyen jellegű egyéb szösszenetekkel.

Ha lesz rá igény, igyekszem biztosítani a társas kommunikáció minél szélesebb körű lehetőségeit, ha meg nem, akkor meg majd csak magamat szórakoztatom. ;)

Csókolom.